Kié az aranyalma? – Amikor a mese a gyerek hangján szólal meg + JÁTÉK!

Legyen magyar népmese, rövid és a gyerekhez illő, jól lehessen előadni, és férjen bele néhány percbe. Aki készített már fel gyereket mesemondó versenyre vagy iskolai műsorra, pontosan tudja, milyen nehéz olyan opciót találni, amely mindezeknek megfelel. Ráadásul gyakran ugyanazok a jól ismert mesék kerülnek elő újra és újra. Zalka Csenge Virág legújabb kötete, a Kié az aranyalma? – Rövid magyar népmesék fiatal mesemondóknak éppen ebben nyújt segítséget: az 51 történetet tartalmazó válogatásban csattanós tréfák, varázslatos kalandok, elgondolkodtató és lírai mesék egyaránt helyet kaptak.

A könyv ötlete azokból a gyakran érkező kérdésekből született, amelyekben szülők és pedagógusok két-, három- vagy ötperces, mesemondó versenyre alkalmas mesét kerestek. Zalka Csenge Virág az elmúlt két évtizedben számos ilyen rendezvényen zsűrizett, és azt tapasztalta, hogy a magyar népmesekincs gazdagsága ellenére rendszerint ugyanaz a néhány mese tér vissza. A kiadványba elsősorban kevésbé ismert magyar népmeséket és hiedelemmondákat válogatott, amelyek a mai gyerekek számára is élvezhetők és jól
előadhatók.

A kötetben két-, három-, négy- és ötperces mesék szerepelnek, külön Kisebbeknek és Nagyobbaknak szóló részben. A szerző azt is figyelembe vette, milyen témákat, humort és fordulatokat érthetnek meg igazán az eltérő életkorú gyerekek. A választást kulcsszavas
mutató könnyíti meg. Külön kereshetők többek között az állatokról, barátságról, bátorságról, családról, furfangról, igazságról, sárkányokról vagy varázslatról szóló mesék. Így az a gyerek is találhat magának történetet, aki nevettetni szeretné a közönségét, és az is, akinek inkább egy kalandos, rejtélyes vagy lírai mese áll jól.

A szerző arra is ügyelt, hogy elég női hős kerüljön a válogatásba: az 51 történet közül 14-ben női főszereplő kerül a középpontba.
Minden mesét forrásmegjelölés és rövid megjegyzés követ. Ezekből kiderül, honnan származik az adott történet, milyen változtatásokon esett át az eredeti szöveghez képest, és mire érdemes figyelni az előadás során. Van, ahol a párbeszédek ritmusa, máshol a szereplők eltérő hangja vagy éppen a csattanó előtti pillanatnyi szünet kelti igazán életre a mesét. A népmese jóval azelőtt létezett élőszóban, hogy könyvekbe került volna, ezért nem érdemes versként, szóról szóra bemagolni. Fontosabb, hogy a gyerek értse a sztori ívét, lássa maga előtt a szereplőket és a helyszíneket, és a saját szavaival tudja elmondani.

A természetesség az előadásmódban is lényeges: nincs szükség idegen tájszólásra, betanult mozdulatokra vagy kötelező népviseletre, az a jó, ha a mesélő úgy beszél és mozog, ahogyan számára kényelmes. Zalka Csenge Virág szerint mindenki olyan mondát válasszon, amelyet valóban szeret, mert a mese akkor tud szárnyalni, ha a mesélő is örömét leli benne. Az a lényeg, hogy a következő generációk is meséljenek, élőszóban és lelkesen.

A címadó történetben az emberek és az angyalok összevesznek egy aranyalmát termő kert tulajdonjogán. Miközben tanúkat keresnek, pereskednek és egymással viaskodnak, senki sem gondozza a kertet. A termés végül tönkremegy, az összeaszalódott almákat pedig az
ördög viszi el. A fanyar humorú mese arra emlékeztet, hogy a győzelemnél fontosabb lenne közösen vigyázni arra, ami értékes. Ez magára a népmesekincsre is igaz: a mesék akkor maradnak életben, ha újra és újra elmondjuk őket, és minden nemzedék hozzáteszi a saját hangját.

A Kié az aranyalma? jóval több egy versenyfelkészítő kötetnél. Használhatják pedagógusok és könyvtárosok iskolai műsorokhoz és foglalkozásokhoz, de otthoni felolvasásra, közös mesélésre is remek választás. Nem a biztos győzelem receptjét adja a gyerekek kezébe, hanem sokféle élményt, és szabadságot ahhoz, hogy megtalálják közöttük a saját meséjüket.

Zalka Csenge korábbi, gyerekeknek szóló Móra-köteteiben is a népmesekincs kevésbé ismert ösvényeit járja. A díjnyertes Ribizli a világ végén rendhagyó magyar mesehősöket mutat be, A kalóz királylány merész lányokról, megértő fiúkról és a közhelyeken túlmutató figurákról válogat történeteket, A varjúherceg pedig jól ismert mesék meglepő változataival bizonyítja, hogy ugyanaz a sztori sokféleképpen mesélhető el. A százegy ajtajú palota régi históriák újraálmodott változatait tárja az olvasók elé, a Nagyvárosi népmesék játszóterekhez, parkokhoz és más ismerős városi helyszínekhez kapcsolja a világ meséit, a Hétlábú paripák és
jó boszorkányok Csíkszentdomokos varázslatos mesevilágából válogat, a Cápatestvér pedig megmutatja, hogy a farkas, a kígyó, a cápa és más, gyakran félreértett állatok is lehetnek hűséges, bölcs és segítőkész mesehősök.

Felnőtteknek szóló Móra-kötete, a Széltestvér és Napkelte különböző családformákról és szokatlan, mégis szeretettel teli kapcsolatokról mesél. A Trend Kiadó gondozásában megjelent A néma istennő pedig a görög–római mitológia ritkán járt ösvényeire vezeti az olvasót, elfeledett mítosztöredékeket és ismert elbeszélések háttérbe szorult változatait kutatva fel.

A szerzőről

Zalka Csenge Virág mesemondó, író és kutató, a magyar népmesék és a nemzetközi mesemondás elkötelezett közvetítője. Régészként végzett az ELTE-n, majd az Egyesült Államokban mesemondásból szerzett mesterdiplomát, kulturális tanulmányokból pedig
doktori fokozatot Fulbright-ösztöndíjasként. 2006 óta járja a világot: könyvtárakban, iskolákban, múzeumokban, konferenciákon és fesztiválokon mesél magyarul, angolul és spanyolul. Előadásain és foglalkozásain a történetek élő, közösségi erejét kutatja, és azt
mutatja meg, hogyan szólalhatnak meg a mesék újra a mai hallgatók számára. Íróként és szerkesztőként számos mesegyűjtemény és mesemondással foglalkozó kötet szerzője. Munkájában fontos szerepet kap a hagyományos elbeszélések megőrzése, újramesélése és továbbadása, valamint annak vizsgálata, hogyan lehet a meséket természetesen, személyesen és hitelesen megszólaltatni. Jelenleg Budapesten él, és a Világszép Alapítvány mesemondó munkatársaként dolgozik.

Szponzorált tartalom.