Utazós beszélgetés Gévai Csillával

Hogyan jött az utazós könyvek ötlete (Amíg utazunk, Amíg zötyögünk)? A Pagony felkérésére írtad, nővéred kisfiának címezted vagy nagyon szerettél volna egy ilyen témájú könyvet?
A Nagyon Zöld Könyv után kezdetem neki, amelyet nagyon szerettem és a műfaj is közel áll hozzám. A szórakoztató ismeretterjesztő könyveket hasznosnak tartom. Több legyet is ütöttem így egy csapásra, ráadásul a járműves téma nagyon hálás, és nem találkoztam hasonlóval még a magyar könyvek között. Van benne kultúrtörténet, de egy kicsit színesebb formában. Sok mindenre én is rácsodálkoztam, amikor az anyagot gyűjtöttük.

Hogyan gyűjtöttétek össze a könyvben található tudásanyagot, hiszen olyan dolgok és érdekességek is benne vannak, ami esetleg csak szakkönyvekben találhatók meg?
Alapvetően könyvtárból és internetről dolgoztunk, de szakértői segítséget is kaptunk. Nagyon vigyáztunk, hogy ne lépjük át azt a határt, nehogy unalmassá váljon, de például a metró történeténél le kellett írnom egy csomó dolgot, hogy egy kicsit jobban elmagyarázzuk.

Számomra éppen ezért izgalmas a felnőtteknek is, és jó, hogy egy kicsit nekünk is szól. Nálunk például a család minden korú tagja imádja a kicsiktől a nagymamáig. Rengeteg izgalmas dolgot találtunk benne, ráadásul egy humoros történet formájában tálaltad, izgalmas karakterek tolmácsolásában.
Úgy írom a könyveket, hogy nem korosztályosítom. Széles korcsoporthoz szeretnék szólni, és az is célom volt, hogy bevonzzam a fiúkat a témával. A humor és nem szokványos szereplők pedig számomra azért fontosak, mert én magam is szeretek szórakozni, miközben a könyveket írom, illetve alapvető, hogy szeressem a karaktereket, mert csak úgy működik számomra és az olvasók számára is.

A karakterekről beszéljünk még néhány szót. Doma, Panni, Nanuk a három gyerekszereplő, aztán ott van még a Nyelvtudományi Intézetben dolgozó anyuka, a Sugárbiológiai Intézetben dolgozó apuka és természetesen személyes kedvencem Bali bácsi, az elszánt környezetvédő, nyelvész és mindenttudó…
A karakterek vegyesek, több emberből, ismerősből gyúrom össze őket. A gyerekeknél nem volt konkrét, inkább egy típust akartam bemutatni. Volt bőven tapasztalatom, hiszen mi négyen vagyunk testvérek és a környezetemben is sok gyerek van. A neveket a barátaimtól loptam 🙂 Bali bácsi pl. egy fiatalkori villanygitáros barátom neve, Doma egy színész barátomé, akinek tényleg van egy Panni nevű tesója. Az anyuka, aki a Nyelvtudományi Intézetben dolgozik, létező személy, egy kedves barátnőm, csak másképp néz ki. Ennek a típusú családmodellnek a bemutatása fontos volt számomra. Domáék egy értelmiségi család, ahol szülők dolgoznak, kicsit a „bébiszitterük” is Bali bácsi, és ha tehetik, együtt mennek ide-oda, sok időt töltenek együtt. Nanuk karaktere pedig azért volt izgalmas számomra, mert az inuit kultúrából írtam a szakdolgozatom és mindenképp be szerettem volna csempészni ezt a tudást egy kicsit a hétköznapokba 🙂

A gyerekek és persze a szülők is mind tudni fogják, hogy kik azok az inuitok (szerk. eszkimó népcsoport Alaszkában), hogy élnek, hol laknak 🙂
Naná, fontosnak érzem, hogy átadjam, ami bennem van, ne csak professzorok és szakértők olvassák…

Jártál már esetleg az inuitoknál?
Egyszer szeretnék eljutni Alaszkába, de Lappföldön éltem már fél évet.

Baranyi (b) Andrással hogy kezdődött a munkakapcsolat? Te ajánlottad a Pagonynak vagy ők választották? Egyáltalán miért nem te illusztráltad? Bár szerintem a ti párosotok telitalálat…
Én szerettem volna megrajzolni, de valahogy nem ment. A szöveg már rég készen volt, de az illusztráció nem haladt semmit, úgyhogy ki kellett adnom a kezemből 🙂 Andráshoz ragaszkodtam, de szerencsére ő is dolgozott már a Pagonynak, úgyhogy nem kellett őket sokat győzködni. Az első kötetben vettem részt a legaktívabban a munkában. Nagyon konkrét elképzeléseim voltak, főleg a karakterek tekintetében. András is konkrét dolgokkal jött, de soha nem volt vita köztünk. Vele nagyon jó együtt dolgozni, minden író álma 🙂 Nagyon ráérzett a könyv hangulatára. A 3. kötetnél (Amíg repülünk), amely a napokban jelent meg, már csak egyszer tartottunk munkamegbeszélést.

Olyannyira megszerette, hogy a karaktereket tovább vitte az Európai böngészőbe. Nagy örömmel vettük észre, hogy benne van Doma és Bali bácsi is.
Igen, megszerette őket. És tudta továbbgondolni is, rengeteg mindent tett még hozzájuk. Például azt is szeretem a karakterekben, hogy engedte őket kamaszodni, hiszen az 1. és a 2. kötet között egy év telik el, és ez a gyerekek külsejében is hoz változást.

Berg Judittal is sokat dolgoztál már együtt mint illusztrátor…
Rá mindig nagy hálával gondolok. Nem itt tartanék, ha nem lennének a közös könyvek. Én illusztráltam a Hisztimeséket, ami óriási sikernek számított két elsőkötetes szerzőnél (szerk. azóta már több mint négy kiadást megélt és még mindig a Pagony sikerlistájának elején található). A mai napig jó kapcsolatban vagyunk. Az ő ösztönzésére jelentkeztem az Aranyvackor pályázatra, amit 400 induló közül meg is nyertem a Holdfényszüret című könyvvel. Hihetetlen nagy élmény és elismerés volt számomra…

Kivel dolgoznál még szívesen együtt?
Rofusz Kingával mindenképp. Készítettem vele egy interjút, és akkor éreztem azt, hogy sok közös dolog van bennünk…

Nagyon Zöld Könyv még az utazós könyvek előtt készült és számodra nagyon fontos témát, a környezetvédelmet, klímaváltozást dolgozza fel szintén izgalmas, gyerekek számára is érthető formában. Erről is beszéljünk még egy kicsit, mert számunkra is meghatározó mű :-), imádjuk nagyobb gyerekeknek ajándékozni, és egy kicsit megelőzte a korát is. Nekem olyan, ami minden család polcán ott kellene legyen, mondja ezt belőlem a megrögzött környezetvédő 🙂
Több mint 10 éve szembesültem a klímaváltozással. Érzem, hogy még rengeteg mindent tehetnék, progresszívebbnek kellene lennem, mert csak így lehet. Én az a típus vagyok, aki simán elmenne egy Rainbow Warrior-ra (szerk. Greenpeace hajója, amellyel a francia atomkísérletek ellen harcoltak Új-Zéland partjainál), de természetesen van két gyerekem, úgyhogy a mindennapokban próbálok valamit tenni. Az utazós könyvekbe is vittem tovább ezt a szemléletet (szerk. Bali bácsi is nagy környezetvédő, tömegközlekedéssel jár), hiszen ettől nem lehet szabadulni. Nekem sincs autóm és próbálok tudatosan élni. A Nagyon Zöld Könyv egy kicsit terápia is volt, ki kellett írnom magamból a témát. Azóta is, ha hívnak, szívesen megyek el iskolákba beszélni róla. És van még egy nagy álmom, illetve egy témám, a Nagyon Kék Könyv, amely a vízről szólna, csak még kiadót keresek. A Nagyon Zöld Könyvet szívesen vinném külföldre is…

Én az utazós könyveket is el tudnám képzelni külföldi piacra, igazán most olyan divatos szóval országimázs építő lenne és annyi jó hely van Budapesten. Apropó van kedvenc helyed?
Igazából nem tudok kiemelni egyet. Nagyon szeretem ezt a várost. A belváros menő, de a külváros izgalmas. Nagyon szeretek régi villamosokkal döcögni a külvárosban.

Ezzel mi is így vagyunk, kicsit a könyv hatására is elmentünk Kamaraerdőbe nosztalgia villamossal, ami szuper volt. Illetve nagy szerepe volt a könyvnek abban, hogy én személy szerint megszeressem a járműveket. Előtte megrögzött bringás voltam, aki nem volt hajlandó felszállni semmi ilyesmire 🙂 Természetesen a gyerekek ráneveltek arra, hogy szeressem a járműveket, a könyv meg sok érdekességgel járult hozzá. Olyan anyukáknak is segíthet, aki esetleg nem mernek nekiindulni, mászkálni kisebb gyerekekkel, illetve városi kalandoroknak kötelező 🙂
Igen egy olyan része is volt a történetnek, hogy utazás közben lekösse a gyerekeket, és én is ez az igazi mászkálós, hordozós anyuka vagyok, aki szereti felfedezni a várost.

Mit csinál Csilla, amikor éppen nem dolgozik?
Ó, semmi extrát, nem mászom falra meg ilyesmik 🙂 Futni viszont nagyon szeretek, tényleg kikapcsol, meg persze olvasni, ha van időm és grafikákat készíteni csak úgy kedvtelésből. Nagyon szeretnék egyszer eljutni Alaszkába, Izlandra és Tibetbe, és igazi jéghegyeket látni.

Milyen könyveken, témákon dolgozol mostanában?
Írom a Lídia sorozat következő részét, a Lídia 18-at, van két illusztrátori megbízásom is, egy vonalas színezőről is gondolkodunk, illetve a Most olvasok sorozatot készítjük, amely az olvasástanulásban segít majd négy különböző nehézségű kötettel. Szintén András illusztrálja majd, és annyit elárulhatok, hogy Bali bácsi tanítja majd Pannit olvasni a saját módszereivel. Annak a generációnak, akik az utazós könyveket olvasták, biztosan inspiráló és motiváló lesz az ismerős karakterek beépítése, hiszen mostanában kerülnek majd az iskolába.

A kamaszoknak szóló Lídia naplóregényed harmadik kötete készül a Tilos az Á Kiadónál. Hogy született a könyv ötlete?
Bennem volt a történet, és pont jókor találkozott a Tilos az Á Kiadó igényével. Ennek a korosztálynak igazán nagy kihívás írni. Sok olyan dolgot belecsempésztem, amit szeretnék egy kicsit elültetni a kamaszokban 🙂

Mikor jelenik meg az Amíg repülünk, az utazós könyvek 3. része? Már nagyon várjuk 🙂
Augusztus 13-ától a boltokban megtaláljátok. A bemutató pedig szeptember 26-án az Őszi Pagony Feszten lesz a PIM-ben, és biztosan lesz valamilyen kapcsolódó foglalkozás is. Ekkor jelenik meg az Amíg utazunk társasjáték formájában is.

Köszönjük! Ott találkozunk! 🙂

Fotó: Minimatiné
Illusztráció: Baranyai (b) András