Mesebeszéd 2. – Pipitér bisztró, ápr. 10., 16:00

Már az első Mesebeszéden is részt vettél. Szerinted történt-e azóta valami változás a gyerekirodalom-kritikával, illetve megítélésével kapcsolatban?

Az első mesebeszéd szimpóziumot Elekes Dóra szervezte, akivel akkoriban a meseutca.hu online folyóiratnál dolgoztunk együtt, és valamiféle hiányérzet eredményeképpen többször felmerült beszélgetéseink során, illetve a fiatal írók szövetségének találkozóin is az a kérdés, hogy miért nincs a gyerekirodalom-kritikának nyelve, hagyománya Magyarországon. Hogyan lehetne ezt a műfajt az irodalomkritikában a többihez hasonló komolysággal űzni, kevésbé periférikus szerepbe hozni. Többek között azt is boncolgattuk számos irodalmár és egyéb szakértő segítségével, hogy mi lehetne ebben a szerepe a gyerekirodalommal foglalkozó fórumoknak, illetve a rangos irodalmi lapoknak. Sok kérdés, párbeszédre való szándék felmerült azzal kapcsolatban is, hogy egyáltalán milyen lehetne a gyerekirodalom-kritika nyelve, és előtérbe kerültek műfajspecifikus szempontok, miszerint a gyerekirodalom-kritika eltér-e vagy el kell-e térnie a felnőttől, ezért is volt jelen több olyan szereplő, aki a gyerekirodalomban valamelyest „kívülálló”, mint Keresztesi József, Károlyi Csaba vagy Mészáros Sándor. Változott-e valami? Persze, amitől nem lehet a gyerekirodalmat különválasztani, az a profittermelés, és bizony elmondhatjuk, hogy nagyon szépen hasít a gyerekkönyvkiadás, csak pislogunk, hogy nyakra-főre bújnak ki a gyerekkönyvet írók mostanság a földből, és a kiadók is hajtják ezt a műfajt. Valóban, a 10-15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest elégedetten dőlhetnénk hátra, mert sokkal jobb a helyzet, de ha mélyebb analizálásba bocsátkozunk, a helyzet azért nem ilyen megnyugtató. Persze, aki hisz a kritikus szemlélet hajtóerejében, annak könnyebb ezeket a szavaikat elfogadnia. Rengeteg találkozó, beszélgetés vette kezdetét az első Mesebeszéd óta, úgy vélem, a párbeszéd megindult, a kritika is döcögve bár, de alakul, ám szerencsére még mindig rengeteg a munka.

A mostani szimpóziumnak mi lesz a központi témája? Nyilván mint az első rendezvényen, itt is többféle téma, probléma felszínre jöhet majd.

Ahogy az előbb céloztam rá, kissé még mindig olyan az egész gyerekirodalom téma, mintha kicsit gyenge lábakon állna, de ez nem meglepő. Ami nyugaton, északon, délen és bizonyos mértékben keleten már megszokott és elvárt (gyerekirodalmi intézetek, szakok, kutatások, rendezvények, könyvdíjak), az még itthon újszerű, vagy most van alakulóban. Ez egy borzalmasan izgalmas folyamat, éppen ezért a mostani rendezvény igyekezett szem előtt tartani azt a szempontot, hogy ne ismételje meg újból ugyanazt a kérdésfeltevés, ne egy spirálban mozogjon örökkön örökké, azaz a „miért nincs” kérdés helyett most már inkább problémákat körüljáró és megoldásokra indukáló párbeszédeket irányoztunk be. A kötelező olvasmányok megkérdőjelezhető relevanciája sokak szemét szúrja évek óta, az intézményesülés elkerülhetetlennek tűnik, mert addig nehezen lesznek meg azok a külföldi minták alapján fentebb már felsorolt alapvetően szükséges aparátok, amíg nincs ennek biztos háttere, illetve a kritikai szekció igyekszik felmérni az elmúlt év(ek) történéseit, trendjeit, a kirajzolódó fejlődési irányokat és a megkerülhetetlen problémákat. Mindezt szeretnénk úgy – azt hiszem, mondhatom ezt az összes résztvevő nevében –, hogy a siránkozást ( nincs pénz, nincs támogatás és így tovább) félretéve valóban a felmerülő vitás kérdésekről, a különös és fontos jelenségekről és az esetleges megoldási verziók felvázolásáról beszélünk majd.

Kik a meghívott vendégek és milyen szekciók lesznek?

A három szekcióba a meghívottakat többféle szempont alapján válogattam. Az első szekcióban (Fájdalmasan kötelező – Kőszívű ember fiai és/vagy Éhezők viadala?), amely a kötelező olvasmányokkal foglalkozik, találunk magyartanárt, irodalmárt, kritikust, írót (Bacsó Péter, Gombos Péter és Varga Betti) és médiaszakembert (Hartai László) egyaránt. Arra törekedtem, hogy újszerű látásmód is bekerülhessen a szakértői gárdába, illetve igyekeztem olyan beszélgető partnereket hívni, akik testközelből ismerik a fiatalokat, és nemcsak a könyvtár csendjében vagy valamilyen állami intézmény falai között gondolkodnak az irodalom sorsáról, hanem nap mint nap megküzdenek azzal, hogy az „olvasóvá nevelés” és a hasonlóan szép és nemes kifejezések egyszerűen röhögőgörcsöt váltanak ki a hallgatóságból. Benedek Annát két okból kértem fel moderálni, egyrészt nagyon jó irodalmárnak tartom, és az Y-generáció néven elindított beszélgetéssorozatával érintőlegesen ő is elkezdett kapcsolódni az ifjúsági irodalomhoz és a szövegek többféle befogadói oldalról való értelmezéséhez, másrészt személyes kötődésem is van, ha szabad ilyet elárulni, ugyanis a gyerekeink egy iskolába, egy évfolyamra járnak és szenvedik végig nap mint nap a kötelező olvasmányok és a szikár tanítási módszerek hátulütőit.

A második szekció (A gyerekirodalom nagy one-stepje – gyerekirodalom az intézményesülés előtt) visszautal az első kérdésedre: tulajdonképpen igen, nagyon sok minden történt az elmúlt pár évben. Merényi Hajnalka az ELTE TÓK Kortárs Gyermekirodalmi Kutatóműhelyének vezetője, itt egy erős műhely létezik már évek óta, de az elmúlt hónapokban kreálódott a Károli Egyetemen egy gyerekirodalmi szakirányú továbbképzés is, ami első lépcsője annak, hogy majd gyerek- és ifjúsági irodalom szak jöhessen létre. Az egyetemi kutatások nem feltétlenül azért fontosak, hogy diplomás gyerekirodalmárjaink lehessenek, hanem mert a közös munka olyan szakemberek, hozzáértők vezetésével indul meg, akik az együttgondolkodás és a szabad kutatás szempontját tartják elsődlegesnek. Vicces, de amikor kitaláltam a szekciótémákat, még nem tudtam, hogy lesz ez a továbbképzés, és amikor felkértem Hermann Zoltánt az egyik beszélgetőpartnernek, akkoriban indult be pont ez a folyamat.Ez egyrészt egy szerencsés együttállás, másrészt számomra bizonyítása annak, hogy a történések összeérnek, a fejlődés és a változás elkerülhetetlen, és ami még jobb, ezek szerint lehetséges.Thimar Attila a PPKE BTKdocense mint külső szakértő, az egyetemi és irodalmi élet, illetve a különféle működtetési rendszerek jó ismerőjeként került be a szekcióba, Visy Beatrix pedig szintén irodalmár, tanár múlttal is rendelkezik, részt vesz az y-generációs beszélgetéssorozatban, és nem hagyja hidegen a gyerek- és ifjúsági irodalom sem. Pompor Zoltán moderátorként egyértelmű választás volt, szintén vezet kurzust főiskolán, gyerekirodalommal foglalkozik, és az egyik legmegbízhatóbb, globális rálátással rendelkező szakembernek ismertem meg a témában, emellett volt, van szerencsém több mindenben is együtt dolgozni vele.

A harmadik szekció a kritikai lesz, szeretném, ha szó esne a mostani trendekről úgy Magyarországon mint külföldön, a gyerekirodalmi orgánumokról, a kiadói jelenségekről, amelyek sokszor nagyon erősen béklyózzák a szerzőket, illusztrátorokat, és igyekszünk reflektálni azokra a kérdésekre, amik felmerültek a kritikával kapcsolatban az elmúlt egy-két évben. Lovász Andrea mint gyerekirodalom-kritikus, kutató, illetve a papírhajó szerkesztője lesz jelen, Tóth Patrícia mint szabadúszó és szabadgondolkodó kritikus került meghívásra. Keresztesi József az első Mesebeszéd már említett „külsőseként” mindig olyan észrevételekkel bír, amik a röghöz kötött gondolkodást szellemi térbe emelik, így vele szövegekről és jelenségekről egyaránt élmény párbeszédet indítani, Szathmáry István pedig kritikusként és illusztrátorként, illetve a lengyel kultúra beható ismerőjeként két (három vagy akár több) szerepben isjelen lesz a diskurzusban. Ezt a szekciót én fogom moderálni, mintegy a szimpózium szervezésének jutalomjátékaként.

Kiket vártok a beszélgetésekre? Szerzőket, kritikusokat, pedagógusokat, szülőket? Bárki számára nyitott vagy van előzetes regisztráció?

Mit mondhatnék? Mindenkit várunk, akit érdekel a gyerek- és ifjúsági irodalom, legyen bár szerző, illusztrátor, kritikus, pedagógus, szülő vagy érdeklődő.

Köszönjük, érdeklődve várjuk!

MESEBESZÉD 2. részletes program:

Félelmetes és halaszthatatlan kötelező olvasmányok, intézményesülő és intézettelen gyerekirodalom, gyerekirodalmi trendek, hangtalanul hangos kritikai orgánumok és hullámzó irányvonalak. Mi történt a gyerekirodalomban az elmúlt három évben a Mesebeszéd 1 óta?

16.00 Köszöntő

1. SZEKCIÓ
16.20-17.20 Fájdalmasan kötelező – Kőszívű ember fiai és/vagy Éhezők viadala?
Bacsó Péter
Gombos Péter
Hartai László
Varga Betti
Moderátor: Benedek Anna

2. SZEKCIÓ
17.35-18.35 A gyerekirodalom nagy one-stepje – gyerekirodalom az intézményesülés előtt
Hermann Zoltán
Merényi Hajnalka
Thimár Attila
Visy Beatrix
Moderátor: Pompor Zoltán

3. SZEKCIÓ
18.50-19.50 Kívül trendi, belül trendi, mi az?
Keresztesi József
Lovász Andrea
Nagy Boldizsár
Szathmáry István
Moderátor: Szekeres Nikoletta

Helyszín: Pipitér bisztró, Bp., XII. kerület, Kiss János altábornagy 40.