Kabóca Bábszínház, amely minden korosztályt beszippant – Benkő Zsuzsanna bábművésszel beszélgettünk

Benkő Zsuzsanna az Állatok farsangja bábelőadás egyik jelenetében (Fotó: Peka Roland)

Benkő Zsuzsannával, a veszprémi Kabóca Bábszínház bábszínészével beszélgettünk pályájáról, a bábszínészet kulisszatitkairól, a csecsemőszínházról, a kamaszoknak és a felnőtteknek szóló előadásokról, és hogy milyen szuper közösségi térrel gazdagodnak március közepétől.

Benkő Zsuzsanna már 8 éve dolgozik a Kabóca Bábszínháznál, de pályáját színészként kezdte. Hogy kerültél a bábszínészet világába?

Zsuzsi: Zalaegerszegen kezdtem a pályámat a Hevesi Sándor Színház stúdiójában. A színház és a bábszínház egy épületben volt, így gyakran láthattuk egymás munkáit. A bábszínház akkori igazgatója, Horváth Károly áthívott egy táncszínházi előadásra, majd később leszerződtettek, mert láttak bennem fantáziát. Így csöppentem tulajdonképpen a bábozás világába, azonban bábozni egyáltalán nem tudtam, és ez aggasztott is picit. Kovács Marianna, a Budapest Bábszínház művésze tartott nekünk egy kesztyűsbáb workshopot, és szerencsére megnyugtatott, hogy van hozzá érzékem, és idővel bele fogok rázódni.

Tamási Áron: Énekes madár (Fotó: Peka Roland)

Milyen plusz dolgokat kellett a színészet mellett megtanulnod, hiszen itt még bejön egy plusz közvetítő elem, a báb…

Zsuzsi: A színészi munka, a szerepformálás lényegét tekintve ugyanaz, de az érzelmeket, gondolatokat át kell adnom a bábnak, hogy rajta keresztül érkezzen meg a nézőkhöz. Nekem magamnak az esetek többségében háttérbe kell húzódnom, és nem látszódhatnak rajtam az érzelemek, hiszen én itt közvetítő vagyok. A báboknak nincs mimikájuk, így az összes érzelmet a hang és a mozgatás segítségével lehet kifejezni. Nagyon szokatlan volt eleinte az, hogy bábszínészként a saját bábomat kell néznem, ezzel irányítva a néző figyelmét magamról a bábra, és az impulzusokat nem úgy kapom, hogy a kollégámat vagy az ő bábját nézem. Ez egy kicsit másfajta koncentrációt igényel: tulajdonképpen a hangokra, rezdülésekre reagálunk, persze a szemünk sarkából azért látjuk is egymást. A jó játékhoz igazán egymásra kell hangolódnunk.

A kismalac meg a farkasok (Fotó: Peka Roland)

Van kedvenc műfajod a bábművészeten belül?

Zsuzsi: Szerencsére alkalmam volt elég sok bábtechnikát megismerni. A marionett például nagyon a szívemhez nőtt. A Békakirály című előadásunk előkészületei során Sarkadi Bence bábművész segített elsajátítani a marionettmozgatás néhány fortélyát. Mivel a báb zsinórokon lóg, így elég légies a mozgása. Számomra a legnehezebb pont emiatt a járás stabilitásának megtalálása volt. Illetve azt a félelmet is le kellett győzni magamban, hogy összekuszálódhatnak a zsinórok. Bence erre nevetve azt mondta, hogy akkor meg kell igazítani és megy tovább az előadás, tehát nem történik semmi tragédia. Egy másik kedvencem a bunraku, amelynek mozgását hátulról, pálcákkal irányítjuk, egyszerre akár többen is. Szerintem ezzel a technikával lehet a legfinomabb mozgásokat elérni, a legtöbb érzelmet kifejezni.

Miú és Vau (Fotó: Peka Roland)

Az óvodások és kisiskolások talán a legfogékonyabb korosztály a bábszínház irányába, de mesélj kérlek egy kicsit a csecsemőkről, kamaszokról, sőt felnőttekről is, akiket ugyanúgy „magába tud szívni” ez a műfaj?

Az első előadás, amiben dolgoztam a Kabócában, éppen egy babaszínházi előadás volt, az Állatok farsangja, de több legkisebbeknek szóló előadásunk is van, például az Otthon vagy a Morcorgó. Egy kicsit másképp, lágyabban, finomabban kell játszani a babáknak, mellőzve a harsányságot, mert az erősebb hanghatásoktól például hamar megijedhetnek. Nagyon jó látni, ahogy a babák rácsodálkoznak a világra. Ebben a korban óriási fejlődésen mennek keresztül, és nekünk az előadás közben igazodnunk kell ahhoz a különbséghez, ami egy féléves baba és egy 2-3 éves kisgyerek között van. Ezekben az előadásokban nincs sok szöveg, legfeljebb szavakat, mondókákat, dalokat használunk, a fókusz a színeken, a formákon, a hangokon van. Egy babaelőadásnak fontos eleme az ismétlés is, hiszen egy baba kétszer-háromszor is képes jóízűen nevetni ugyanazon. Nagyon élvezik azt is, amikor a szemük láttára alakul át valami egy másik dologgá. Sokszor érezhető, hogy már legszívesebben előadás közben megindulnának a színpad és az izgalmas játékok felé. Ennek is eljön a maga ideje, hiszen a 20-30 perces előadások után mindig valamilyen játék következik, ahol ők is megtapogathatják a bábokat, a kellékeket, és  felfedezhetik kedvükre a játékteret. A szülők sokszor nem is az előadást, inkább a gyermekük reakcióját figyelik. Nem is gondolnánk, mennyi mindent fejleszt egy babaelőadás: a koncentrációt, hiszen hosszabb ideig kell figyelni, az érzékelést, ismerkednek a színekkel, formákkal és természetesen a művészetek felé is nyílik ilyenkor a gyerekek érdeklődése.

Mocorgó (Fotó: Kabóca Bábszínház)

A babákkal egyszerű abból a szempontból, hogy nyilván a szülők elhozzák őket, de hogyan tudjátok a kamaszokat megfogni, akik sokszor úgy tekintenek a bábszínházra, mintha kisgyerekeknek való program lenne…

Jó csali lehet a kötelező olvasmányok feldolgozása, mint például nálunk a Rómeó és Júlia vagy a Bánk. Szerintem nagyon fontos, hogy a fiatalok tudjanak kapcsolódni a történethez és azonosulni tudjanak a főhősök problémáival. A Rómeó és Júlia esetében például tényleg ugyanaz a kamasz korosztály ül a nézőtéren, mint a két főszereplő, így nagyon könnyen létre tud jönni ez a kapcsolódás. A Bánk esetében Szabó Borbála átiratát használtuk, aki olyan ügyesen nyúlt hozzá az eredeti szöveghez, hogy amellett, hogy teljesen hű maradt ahhoz, a mai fiatalok számára is könnyen érthetővé tette. Az előadás nagyon intim térben játszódik, a nézők szinte a játétérben ülnek, ami lehetőséget biztosít, hogy a színészek játékát valahogy még közelebb engedjék magukhoz. Tamási Áron Énekes madarát felolvasószínházi előadásként mutattunk be, és nagy népszerűségnek örvend a középiskolások körében is, egy veszprémi gimnázium érettségi tételnek is választotta.

Rómeó és Júlia (Fotó: Peka Roland)

Szerencsére egyre inkább elfogadott az a tény, hogy a bábszínház nem köthető korosztályhoz, hiszen egyre több felnőtteknek szóló előadást is találunk. Nálatok is vannak ilyen felnőtteknek szóló programok?

Nemrég indítottuk el felnőtteknek szóló előadás-sorozatunkat, minden hónap utolsó hétfőjén láthatnak felnőttbábprodukciókat a nézők. Az előadások után van egy kis beszélgetés az alkotókkal és meghívott vendégekkel, valamint borkóstolás is. Először az Alaine – Ideje a meghalásnak című előadást láthatta a közönség a KL Színház előadásában, februárban pedig Mikszáth Kálmán A fekete kakas című művét hozta el nekünk Fabók Mancsi Bábszínháza. Mivel a bábszínház szimbolikája nagyon erős, ezért nagyon mélyreható tud lenni egy-egy ilyen történet. Engem nagyon el tudnak varázsolni ezek az előadások, ilyenkor nem bábszínész vagyok, hanem egyszerű néző. A felnőtt sorozatban olyan előadások érkeznek a későbbiekben hozzánk mint a Faust, avagy borzadályos komédia ördögökkel vagy az Anyajegy, de következő évadban szeretnénk majd mi is egy új, saját, felnőtteknek szóló előadást létrehozni.

Magamura Alkotóműhely: Faust (Fotó: Magamura Alkotóműhely)

Kérlek mesélj egy kicsit, mik várhatók idén az előadások terén és úgy tudom, hogy hamarosan új terekkel és programelemekkel is gazdagodtok.

Mi is sok helyre megyünk, és hozzánk is érkeznek jó előadások. Például Fabók Mancsi, a KL Színház vagy Danny Bain is sokszor szerepel a műsorban. A nézők számára is fontos, hogy újdonságokat is kapjanak, illetve nekünk is jók ezek a szakmai kapcsolódások. Március 2-án mutattuk be a legújabb előadásunkat, A Boszorkány cukrászdája című tárgyjátékot. Nagyon izgalmas és kíváncsi vagyok a nézők reakcióira is. A tárgyjáték mindig lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerekek fantáziája hihetetlen módon beinduljon. Áprilisban pedig a Dödölle című csecsemőszínházi előadást mutatjuk be, majd májusban  a nagyobbacskáknak szóló Piroska és a farkast, amely 95%-ban zenés darab lesz. Szintén idei előadásunk A kismalac meg a farkasok, ahol én játszom Ildikót, a mindig optimista kismalacot. Emellett nagyon készülünk a VárLak Fesztiválra, amely március 22-24. között kerül megrendezésre. Gyakorlatilag ekkor nyitjuk meg hivatalosan a színház új helyszínének kapuit, mely ugyan már december óta otthont ad a Kabóca Bábszínháznak, de eddig zajlott a költözködés, felújítás. A bábszínház épülete részben egy régi iskola tornaterméből lett átalakítva, megőrizve annak műemlék jellegét, ezt kabócásítottuk az elmúlt időszakban. Ehhez tartozik még egy játszóház (szerk. a részletes programot itt találjátok) is, illetve egy park fogja össze az épületegyüttest. Fontos volt számunkra, hogy egyfajta közösségi teret alakítsunk ki, ami különböző programoknak ad helyet, mint a Kerekítő és a Ringató, illetve délutánonként kézműves foglalkozásokkal, játszóházzal várjuk az iskolából, óvodából hazainduló családokat. Működik itt kávézó, illetve lett egy csodás parkunk, amelyet szintén szeretnénk belakni. A Séd patak partján, zöld környezetben, a belvároshoz mégis nagyon közel találnak meg minket az érdeklődők. Úgyhogy szeretettel várunk mindenkit a VárLak Fesztivál hétvégéjén, amikor egymást váltják majd az előadások, madárodúkat készítünk a parkba és meglepetésekkel is készülünk. További részleteket a Kabóca Bábszínház weboldalán és közösségi oldalán találtok.

Köszönjük, sok sikert kívánunk a továbbiakban is!