Itt jártunk – Péterfi Ritával beszélgettünk

Nekem az a mániám, hogy az olvasóvá nevelés már a születés előtt elkezdődik. Hogy látod ezt mint olvasásszociológus?

Kodály Zoltánt idézném ezzel kapcsolatban, hiszen ő azt mondta: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel… még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Valóban az olvasóvá nevelés már ekkor elkezdődik. Segítséget kellene nyújtani a szülőknek nemcsak abban, hogyan lássák el gyerekeik fizikai szükségleteit, hanem felkészüljenek a gyerek lelki fogadására is. Pl. családoknak és leendő családoknak olyan „szülői értekezlet”-eket tartunk a könyvtárban, amely ebben a folyamatban segít, és erre szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés.

A különböző korosztályokkal kapcsolatban, milyen gyakorlati tanácsokat adnál. Egyáltalán egy kisgyerekes szülő mivel, hogyan kezdje az olvasóvá nevelést?

Mindenképp a mondókázással, énekléssel kezdődik a folyamat. Illetve már itt elkezdődik a beszélgetés is. Ez a verbális korszak borzasztóan fontos az olvasásra hangolásban. A különböző kutatások is bebizonyították, hogy az a gyerek, akivel rendszeresen kommunikáltak, sokkal inkább lesz felnőtt korában olvasó. A csendesebb, kevesebbet kommunikáló anyukák gyerekei bizonyítottan hátrányosabb helyzetből indulnak az iskolai oktatásban. A ritmusos mondókákkal és dalokkal nagyon fontos folyamatot indíthatunk el, illetve a különböző leporellós keményfedelű könyvekkel, amelyeket a gyerek „kóstolgathat”, egy fontos kapcsolatot alakíthat ki.

Nagyon szeretjük a böngészős könyveket, mert egészen óvodás korig mindig tartogatnak újabb és újabb ismereteket. Illetve fontosnak tartom még a Ringató, Kerekítő és az egyéb komplex művészeti foglalkozásokat is. Te mit gondolsz ezekről?

A mondókázásnál, az ölbeli játékoknál, a ringatóknál, a höcögtetőknél mozgással egybekötött szöveggel találkozik a gyerek. Ez alapozza meg a nyelvtanulást: gyarapszik a szókincs, fejlődik a beszédértés,a ritmusérzék, a nyelv zeneisége és ritmusa egy életre bevésődik. A jobb agyfélteke lép működésbe, kialakulnak az érzelmi kapcsolatok, fejleszti a memóriát és a mozgáskoordinációt. Csupa olyan dolgot, amire később az életünk során igen nagy szükségünk van.
Amikor már semmi nem segít és kezelhetetlen a gyerek, a szülő kétségbeesett, akkor vegye elő az egészen kicsi korban énekelt dalokat és mondókákat.
2-3 éves kor körül meghatározóak azok a mesék is, amikor a gyerekek saját napját meséljük el, amikor magukra ismernek, illetve fontos szerepe van a népmeséknek is.
A fejből mesélésnek is kiemelkedő jelentősége van ebben az életkorban.

Talán az óvodás korú gyerekeknek olvasnak a szülők a legtöbbet. Ilyenkor még a szülő választ könyvet, ez óriási felelősség a részünkről. Tudsz valami támpontot adni, hogyan válasszunk? Nekem például a könyvtárak sokat segítenek, vannak olyan kiadók, illetve portálok is, amelyekben megbízom, de mégis szeretem elolvasni a könyvet, mielőtt a gyerek kezébe adom.

Ahhoz, hogy se a gyereket, se a szülőt ne érjék csalódások a könyvekkel, a meséléssel kapcsolatosan, tájékozódni kell. Szerencsés, ha mielőtt a gyereknek felolvasnánk valamit, mi magunk el, de legalább is bele tudnánk olvasni a könyvbe. Amikor mi előadásokat, tájékoztatókat tartunk a szülőknek, meg szoktuk mutatni azokat az internetes oldalakat, amelyeket mi is használunk, hogy tájékozódni tudjunk. Mert vannak ilyen oldalak, amelyek biztos támpontot jelentenek.

Mikor iskolába kerülnek és önálló olvasóvá válnak, akkor hogyan változik meg az olvasással való kapcsolat? Olvasnak még a kisiskolásoknak a szülők esténként? Van ezzel kapcsolatban valamiféle kutatás? Sajnos egyre inkább azt látom, hogy akkora a nyomás az iskolákban, hogy ez egyre inkább háttérbe szorul, hiszen mindenki nagyon elfárad estére. Van még ebben az életszakaszban valamilyen szerepe a felolvasásnak, a hangos olvasásnak?
Azért, mert egy gyerek megtanul olvasni, nem kell, hogy azt jelentse, hogy már nem olvasnak fel neki. Nemcsak egy alsósnak lehet még felolvasnunk, de akár egy 10-15 éves gyereknek is. De a felnőttek is szeretnek másokat hallgatni, szeretik, amikor felolvasnak nekik. A felolvasás egy életen át elkísérhet bennünket. Gondoljunk csak például a hangoskönyvekre.

Hogyan motiváljuk a kezdő olvasókat, illetve hogyan építhetjük önbizalmukat. Engedjük, hogy ők válasszanak?
Olyan szövegeket olvassanak a gyerekek, ami örömet jelent számukra, amiben kedvüket lelik. Ne nyűg és kötelezettség legyen az olvasás. A legfontosabb az öröm ebben a tevékenységben.

A mostani 10-12 évesek milyen könyveket olvasnak. Volt az a generáció, amely a Harry Potter könyvek bűvöletében nőtt fel, most pedig a vámpíros történetek számítanak menőnek. Engedjük ezeket, tiltsuk, olvassuk el előtte, válasszunk inkább klasszikus műveket ebben a témában?
Van olyan vámpír történet, amit én 10-12 éves gyerek kezébe nem adnék, mert korainak érzem. Ezeket én elolvasnám, és utána – a gyereket ismerve – döntenék róla. Egyre több olyan kalandos, történelmi regény van, ami ugyanúgy megmozgatja a gyerekek fantáziáját. Inkább ilyesmit adnék a kezükbe.

Van egy nagy lányod és egy fiad is. Látsz valami különbséget a két nem olvasóvá nevelése között? Persze minden gyerek más, de az szintén kutatásokkal alátámasztott tény, hogy a lányok egy bizonyos korban fogékonyabbak és többet olvasnak a fiúknál. A fiúkat hogyan segíthetjük, támogathatjuk?
Már egészen kicsi korban elkülönül az érdeklődés, hiszen minden kisfiú kukásautó- vagy mozdonyvezető szeretne lenni, illetve dinoszaurusz kutató. Érdeklődésük miatt őket inkább az ismeretterjesztő oldalról lehet az olvasás felé irányítani.

Rengeteg jó kezdeményezés van az „új generációs” író-olvasó találkozóktól kezdve a slam poetry estekig, amelyekkel a fiatal felnőtteket fogékonyabbá lehet tenni, hiszen az ő közegükbe viszik az irodalmat, az ő nyelvükön szólnak hozzájuk.
Az alkotókkal való személyes találkozás nagy élmény szokott lenni. Ha valaki már ismeri a szerzőt, akkor azért, ha most találkozik vele először, és személyesen a szerzőtől hall az alkotás folyamatáról vagy részleteket a műből, az mindig kedvet ébreszt a művek olvasásához.

Mikor alakult ki a kritikus ízlés, amikor már meg tudják különböztetni, hogy melyik a ponyva és melyik az értékesebb, tartalmasabb könyv?
Egy gyerek, akinek a kezdetektől meséltek, olvastak, majd ő maga is rendszeresen olvasott, és van a környezetében felnőtt, akivel tud az olvasmányairól beszélgetni – aki lehet szülő vagy jó esetben a tanára – középiskolás korára már elég jól különbséget tud tenni fércmű és egy igényesen megírt jó történet között.

A 2014-es évben a gyerek részlegen mik voltak a slágerkönyvek, kik voltak a legkedveltebb szerzők?
A gyerekek, a felnőttekhez hasonlóan inkább szerzők szerint választanak, illetve sorozatokat olvasnak. Ha valamiből olvasnak egyet és az megtetszik nekik, akkor végigmennek az egész sorozaton. Szepes Mária, Marék Veronika és Bartos Erika a legkeresettebbek, a nagyobbaknál a Geronimo Stilton sorozat, illetve újra reneszánszát éli Winnetou is. Sajnos 2005-ben volt utoljára rendes kutatás az olvasási szokásokkal kapcsolatban, úgyhogy én most csak a saját könyvtáros tapasztalataimra tudok hivatkozni, de nyilván eltérnek az adatok egy városi vagy egy falusi könyvtárban, illetve régiók tekintetében is.

A kötelező olvasmányok eltávolítják vagy inkább közelítik a gyerekeket az olvasáshoz?
Ahol a gyerekeket érintő problémáikat feldolgozó könyvek kerülnek a kötelező olvasmányok listájára, ott feltétlenül kedvet csinálnak az olvasáshoz.

Mivel lehet becsalogatni a könyvtárba a gyerekeket?
Ezek az újabb típusú író-olvasó találkozók nagyon fontosak. Van a kötelező jellegű, amely iskolai óra keretében történik, illetve a hétvégi programok, amikor a családok érkeznek hozzánk. Mindkettő fontos, hiszen az iskolával olyanok is eljutnak hozzánk, akiket nem hoznának el, a családi programokra meg olyanok járnak, akik amúgyis könyvtárlátogatók. A személyes találkozásnak, főleg ha az író, költő személyisége és karizmája olyan, meghatározó lehet.

Főként, ha valami interaktív dologgal vagy foglalkozással párosul. Sok olyan kisebbeknek szóló könyvbemutatón voltunk mostanában, amely valamilyen művészeti tevékenységgel kapcsolódik össze, és nagyon élvezik a gyerekek, és úgy látom, a dedikálás is újra fontos szerepet kap.
Vannak, akik kifejezetten gyűjtik a dedikált példányokat. Ezeket aztán a gyerekek is, mint mi felnőttek is, nagy becsben tartják. A dedikált példányokon biztos nem adnak túl, pláne, ha névre szóló a dedikáció.

Milyen számodra az álomkönyvtár, milyennek képzeled el a jövő Pest Megyei Könyvtárát?
Mindenképp több közösségi tér kellene, hiszen egyenlőre az olvasótermekben tartjuk az író-olvasó találkozót, a Nagy Dia Napon vetítettünk, illetve a nagyszülőknek, szülőknek is tartunk segítő programokat. Sajnos nem praktikus, hogy ezek az események az olvasótermekben zajlanak, mert zavarhatjuk azokat, akik olvasni jönnek, de mindenképp fontos, hogy könyvek között történjenek meg ezek a sokszor első, meghatározó élmények.
Manapság azt szokták mondani, hogy a zaj szempontjából négy fokozatnak kellene megfelelnie a könyvtárnak. Az elsőben nyugodtan lehet zajongani, énekelni, beszélgetni. Ez a rendezvények, a tanulókörök tere. A másodikban pl. lehet újságot olvasni és halkan beszélgetni. A  harmadikban olvasni, tanulni, számítógépet használni. A negyedik az abszolút csendes tevékenységek színtere, ahová még a számítógépeket sem engedik be, hogy a billentyűzet kopogása se zavarja az elmélyülésre vágyókat. Az ideális könyvtár az, ahol mindenki jól érzi magát és hozzájut a számára fontos információhoz.

Köszönjük!

A témával kapcsolatos tanulmányokat Péterfi Rita weboldalán találtok sok-sok gyakorlati tanáccsal a szókincsfejlesztésen keresztül a könyvkritikákon át a bevált módszerekig, itthoni és külföldi példákkal egyaránt.

Akiket szeretettel ajánlunk figyelmetekbe:
Csodaceruza folyóirat
Szitakötő irodalmi és ökológiai gyereklap
Magyar Gyermekirodalmi Intézet
Égigérő – Olvasókat nevelünk!
Rainbow Könyvközösség
Két Egér naplók
Született olvasó, olvasó született
Szívünk rajta – az Unicef és a Libri közös programja
Meseutca – sajnos már nem frissül, de a korosztályos válogatásokat érdemes megnézni!

A Minimatiné könyves válogatásai kicsiknek és nagyobbaknak a 2014-es könyvtermésből.

Nem szeretnétek lemaradni a legjobb hétvégi programokról, interjúkról, ajánlókról és válogatásainkról? Akkor látogassatok el a Minimatinéra, és csatlakozzatok közösségi oldalunkhoz!

Fotó: Minimatiné