Itt jártunk – Nagy Diána könyvbemutatója
Nagy Diána illusztrátorral beszélgettünk egyedi, merész és csodaszép Babageometria című könyvéről, jövőbeli terveiről, Formatervezési Díjáról, a legújabb Szása, a szibériai kistigris című könyvéről és Hánylábú foglalkoztatójáról. Kedves alvó lények, groteszk lapos állatok és egy kistigris, aki keresi a csíkjait. Sok cukiság giccs és szirup nélkül egy olyan illusztrátortól, aki remélhetőleg a japánokat is meghódítja majd, minket már sikerült.
Tavaly jelent meg a Babageometria című könyved a Két Egér kiadásában, amely elég merész vállalkozásnak tűnt, hiszen nem a megszokott színes, cuki vizuális világgal dolgoztál, hanem fekete-fehér vonalakkal. Hogyan jött az ötlet? Megelőzte valami kutatás?
2006-ban készítettem először fekete-fehér játékokat és kiegészítőket kisgyerekeknek, amikkel akkor megnyertem a Magyar Gyerekjáték Pályázatot. Mivel tanár szakot is végeztem, sokat tanultam és külön kutattam/kutatok is a gyerekek fejlődéséről. A babák látásfejlődését például bizonyítottan segítik a kontrasztos ábrák és a vonalak ritmikus változása. Amikor János (szerk. Mészáros János a Két Egér könyvesbolt egyik tulajdonosa) megkeresett az ötlettel, hogy szeretne egy fekete-fehér babakönyvet, nagyon örültem, hogy végre megvalósíthatom ezt az álmomat. Az alkotás során fontos volt számomra, hogy a gyerekek absztraháló képességéhez passzoló, továbbgondolható képeket készítsek. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam már, az egyik legfiatalabb „olvasóm” egy 11 napos kisfiú volt.
Lesz folytatás?
Sorozatban gondolkodtam, ezért is lett az első alcíme Vonalak. Már vannak vázlataim a következő formákkal foglalkozó kötethez is, remélem sikerül kiadni.
Szerepet játszik a könyveidben a „matekos éned” is? Hiszen programtervező matematika szakon kezdted az egyetemet és utána mentél a MOMÉ-ra. Mérnöki pontossággal megkomponáltak, nagyon letisztultak a rajzaid.
Biztos megvan a matekos énem, bár három gyerek után sok mindent el kellett engednem belőle. 🙂 Általában először füzetben dolgozom, kitalálom az irányvonalat, firkálgatok és utána viszem számítógépre a képi anyagot. Közben gyakran kutatok, például a most megjelent bogaras foglalkoztatóhoz sok mindennek utána kellett néznem. Nagyon fontos számomra, hogy lehetőleg az elkészült műben legyen valami plusz, ami fejleszt, segíti a gyerekek fejlődését vagy pl. a stresszoldást.
Ha már a tapasztalatról beszélünk, gyerekeid ihletői a könyveknek?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy az én gyermeki énem a képek ihletői, hiszen már jóval a saját gyerekeim születése előtt is ilyen irányban terveztem. A gyerekeim meg lelkes tesztelői és kritikusai a munkáimnak.
Az illusztrálás mellett számos munkáddal találkozunk itt-ott. Lapos szőnyegállatokkal, horgolt macigubókkal, alvó lényekkel… Ez számodra kikapcsolódás vagy a rajzok továbbgondolása, életre keltése?
Is-is. Elég sok gyerekjáték pályázaton vettem már részt. Részben ezekre készülnek, készültek pl. a lapos szőnyegállatok, illetve a korábban említett „valami plusz” miatt is szeretek játékokat kitalálni és megvalósítani, de a horgolás, varrás, fűrészelés vagy akár műgyanta-öntés kikapcsolódás is. Amikor úgy érzem, hogy hiába ülök a gép előtt, nem megy a munka, akkor jó olyan dolgot csinálni, amihez másképp kell a két kezem és a gondolataim.
Három kicsi gyerek mellett mikor dolgozol?
Ketten már óvodába járnak, amikor a legkisebb alszik, akkor szoktam dolgozni, meg persze esténként. Ha valami határidős munka van, akkor a férjem is sokat segít.
Nemrég készítettél egy japán–magyar képes szótárt? Japán animáció, illusztráció is hatással van a munkáidra? Japánban kiadják majd?
Igen, Japán nagyon inspirál, doktori kutatásom témája is a japán gyerekvilág volt. Doktori munkámként készült a szótár és a hozzá tartozó szótanuló játék, amivel az idei Formatervezési Díjon különdíjat nyertem. Egy közös japán–magyar kiadásnak nagyon örülnék, de még támogatót és kapcsolatot keresek hozzá.
Egy böngészőt minden esetre szívesen látnánk belőle 🙂
Igen, az tényleg jó lenne, már mások is mondták, és én is mindig szerettem volna böngészőt csinálni.
Most jelent meg a Móra Kiadó gondozásában a Szása, a szibériai kistigris, melyet Vajda Évával készítettetek.
Évával már több mesén dolgoztunk együtt, amiből kettő a Csodaceruza folyóiratban jelent meg. Szása története egy valódi 2010-es híren alapult, amikor a Veszprémi Állatkert egyik elárvult kistigrisét otthon nevelte az egyik gondozó. Éva és Dian Viktória, a Móra főszerkesztője éppen együtt utaztak valahova, mikor szóba jött a könyv. Elküldtük a könyvtervet és szerencsére egyből megtetszett a kiadónak. Most próbálom Évát rávenni, hogy legyen folytatása a történetnek, lehetnének még Szásának más kalandjai…
Miken dolgozol mostanában?
Szásával egy időben adta ki a Két Egér a Hánylábú című foglalkoztatót, ami talán inkább fiúsra sikeredett, de készülök most lányosabb anyaggal is, a magyar népi hímzés motívumokat szeretném új közegbe helyezni. Dolgozom még a Patkós Stúdiónak egy tanösvényen, amit nagyon szeretek, mert ezekből a munkákból mindig sokat tanulok. Meg persze vannak saját projektjeim is.
Nagyon élveztük a könyvbemutatót és utána a foglalkozást is. Aki a Két Egérben lemaradt, hol találkozhat veled legközelebb?
Lesz még egy bemutató december 6-án délelőtt a Tranzit Caféban, ahol szintén ott lesz Szása, Létay Dóra színművész felolvassa majd a mesét, utána foglalkozás is lesz, másmilyen, mint a Két Egérben volt, úgyhogy titeket is szeretettel várunk újra.
Köszönjük!
Nem szeretnétek lemaradni a legjobb hétvégi és adventi programokról, interjúkról, ajánlókról és válogatásainkról? Akkor látogassatok el a Minimatinéra, és csatlakozzatok közösségi oldalunkhoz!
Fotók: Minimatiné, Nagy Dia
