Vedd ölbe, ringasd, énekelj… – a Ringató család

Ringató – Gróh Ilona és Gáll Vikória Emese

A Ringató évadnyitó mulatságán jártunk a Művészetek Palotájában szeptember végén. Itt találkoztunk Gróh Ilivel, a Ringató megteremtőjével és lányával, Gáll Vikivel, aki a mamája nyomdokain lépdelve már több helyen vezet foglalkozásokat. Beszélgettünk velük a kezdetekről, a Ringató családról és személyes történeteikről, példaképeikről. „Mese, vers, éneklés és ölelés” minden napra!

Emlékszel az első ringatós foglalkozásodra? Mennyire volt tudatos, amit felépítettél? Vagy évek alatt alakult így az egész, és egyszer csak azt vetted észre, hogy egy külön „műfajt” hoztál létre?

Ili: Pontosan emlékszem az első foglalkozásra, se neve, se reklámja nem volt. Egy anyuka, akinek a kisgyereke zeneóvodába járt hozzám, kérdezte, hogy az egyéves kistestvért hozhatná-e az óvodások közé. A válasz világos és rövid volt: sajnálom, nem… Aztán gondolkozni kezdtem, és rájöttem, hogy édesanyával, édesapával együtt lehetne foglalkozni a legkisebbekkel is. Kértem az érdeklődő anyukát, hogy jöjjenek el egy hét múlva, s hozzon magával még néhány kisbabás anyukát. Így kezdődött. Eljöttek hatan, és nem telt bele sok idő, nem fértünk el a teremben, ami pedig egy jókora társalgó volt. Természetesen sok minden tudatos volt már akkor és sok mindent hozott az azóta eltelt idő.
Tudtam, hogy nem a gyerekeket tanítom majd, hanem a szülőket. Kedvet ébresztve az énekléshez, játékhoz, óvatosan irányítgatva, mintát adva. Tudtam, hogy ezeken a foglalkozásokon bóvlit sosem fogok adni, akkor sem, ha kérik a divatos gyerekslágereket, rajzfilmzenéket. Legfeljebb faképnél hagynak – gondoltam – de szerencsére nem így történt. Tudtam, hogy milyen módszerekkel lehet a terveimet megvalósítani, természetesen ez a módszer az idők során alakult, változott, letisztult. Tanítható, azt gondolom, hogy világosan követhető annak ellenére, hogy eléggé összetett, sajátos. Azt nem tudtam, hogy „műfajt” teremtek, de ezt mostanában sokan mondják nekem.

Mikor kezdtél el a legkisebb korosztállyal, az óvodás kor alatti gyerekekkel foglalkozni?

Ili: 1990-ben. Jaj, ez már nagyon régen volt, ugye? Forrai Katalin kért meg akkor engem, hogy vegyem át az óráit egy kiváló intézményben – ezt azóta már átalakították – amelynek a neve Bölcsődék Országos Intézete volt. Itt komoly szakmai munka folyt gondozónőképzés terén, és az intézethez egy nagyszerű módszertani bölcsőde is tartozott. Nagyon jó volt odajárni, szép emlékeket, barátságokat őrzök abból az időből. Szeretettel és tisztelettel fogadtak, mint Kati néni utódját. És persze taníthattam, ami most már tudom: lételemem. Ezzel egyidőben kezdődött az is, amit az előbb említettem, hogy édesanyákkal és kisbabákkal foglalkoztam. Valahogy olyan érdekesen alakult, hogy több szálról szaladtak össze a lehetőségek egy irányba.

Ringató – Gróh Ilona és Gáll Vikória Emese

Viki, te emlékszel, hogy mikor tartottál először saját foglalkozást vagy fokozatosan történt az egész? Emlékszem, hogy eleinte anyukád kísérted és most már több helyen (Újpest, Müpa kéthetente vasárnaponként, Grund) tartasz saját Ringatót!

Viki: Velem ez nagyon természetesen történt, szinte észrevétlenül belenőttem, megszerettem. Eleinte, míg egyetemre jártam – ha ráértem, elkísértem anyukámat a foglalkozásokra. Együtt tartottuk a Ringatókat. Most már saját csoportokat vezetek, azt hiszem, mondhatom, hogy közvetlen, jó kapcsolatom van a mamákkal. Nagyszerű azt tapasztalni, hogy szépen, bátran éneklik a magyar népdalokat, amelyeket én taníthatok nekik. A zene – a klasszikus és a népzene is – az aktív zenélés kicsi gyerekként is az életem része volt. Bár a diplomámat jogi egyetemen szereztem, és hivatalosan ügyvédjelölt vagyok, a Ringatóról nem tudok lemondani.

Hány tagja van most a Ringató családnak? A napokban láttam, hogy már Londonban, Bécsben is tartanak foglalkozásokat. Milyen képzésen kell részt venni, illetve mik a követelmények? Gondolom egy énektanári vagy hangszeres tudás alap és arra jön rá a személyiség, rátermettség, egyebek.

Viki: Mostanában nagyon figyelni kell a honlapot, mert szeptemberben tartotta anyu a Ringató módszertani tanfolyamot és napról napra nő egy-két fővel a létszám, ahogy az új kolléganők bekapcsolódnak a munkába. Hatvannégyen vezetünk foglalkozásokat, de mire ez az írás megjelenik, már többen leszünk. A helyszínek száma most meghaladja a százhatvanat, és az új kolléganők bekapcsolódásával hirtelen növekedni fog. Örülünk, hogy a határainkon túl élő magyarság körében ismert, szeretett program a Ringató. Erős közösségteremtő ereje elvitathatatlan. A képzés egy harminchat órás módszertani tanfolyam. Erre a tanfolyamra alkalmassági vizsgával lehet bekerülni. A legutóbb ötvennyolc jelentkezőből választott ki anyu tizenöt leendő foglalkozásvezetőt. A jó zenei képzettség rendkívül fontos, tudjon kottát olvasni, játsszon valamilyen hangszeren a jelentkező. Legyen muzikális, érzékeny, fogékony a szépre, a jóra. Nagyon kell tudni énekelni. Emellett megfelelő kapcsolatteremtő és előadókészség is szükséges. De anyu még azt is szokta figyelni, hogy mennyire talpraesett, szépen beszél-e, hogyan fogalmaz, hogy fejezi ki magát, van-e humorérzéke. És persze nem utolsó sorban fontos, hogy az illető jó ember legyen…

Ringató

Szoktatok találkozni, közös programokat szervezni a többi foglalkozásvezetővel?

Ili: Rendszeresen szervezünk találkozókat, szakmai napokat, a közös, nagy rendezvényeink már hagyománnyá váltak, pl: a karácsonyi Ringató, anyák napján az Ezer anya énekel, vagy évnyitók, évzárók több helyen. Nagyon erős baráti, szakmai közösség a miénk. (Itt jegyzem meg, hogy nem franchise, bár a felületes szemlélő azt hiheti. Meggyőződésem, hogy a franchise ártana a szakmaiságnak, az emberségnek.) A lányok, a „lányaim”, a közös programok mellett rendszeresen látogatják, segítik egymást, jönnek-mennek, találkoznak az országban és a határokon túl „központi irányítás” nélkül is. Hihetetlenül jó érzés. Aztán van egy belső fórumunk a Ringató honlap „mögött”, ez a mi virtuális tanárink, ahol igen nagy az élet. Mindent megbeszélünk, tanácskozunk, örülünk egymás sikerének, vagy együtt bosszankodunk, ha úgy adódik, de megy a „trécselés” is. Szeretem ezt a helyet.

Muszáj szólnom arról a csodálatos kezdeményezésről, melyet három tagotok visz. Hazay Tímea, a projekt elindítója, Hazay Annamária és Venczel Mónika koraszülött intenzív osztályon tartanak Ringató-foglalkozásokat az ott gyógyuló babáknak, illetve szüleiknek. A Ringató egy módszer és minden foglalkozásvezető beleteheti a személyiségét, neki fontos momentumokat? Sokatoknál jártam már és mindegyik egy kicsit más volt, de ugyanakkor mégis ugyanaz.

Igen, az év elején egy egészen különleges munka kezdődött, a Ringatónak egy gyönyörű elágazása, az úgynevezett PIC Ringató. (PIC = Perinatális Intenzív Centrum – koraszülött intenzív osztáy). Az I. sz. Bókay úti Gyermekgyógyászati Klinikára járnak a kolléganőim, ahol koraszülött, oxigénhiányos, fejlődési rendellenességgel született, vagy más okból intenzív ellátásra szoruló gyermekeket gyógyítanak. Meglehetősen nehéz, olykor tragikusnak mondható élethelyzetben segítik a kolléganőim az édesanyákat ebben a kórházban. Tapintatos közeledéssel, beszélgetéssel, élő énekszóval, finom halk hangszerjátékkal gyógyítanak. Bátorítják a fiatal szülőket, hogy érintgessék, szeretgessék, szólongassák az egészen apró újszülötteket. Énekeljenek neki, simogassák. Nyúljanak be a csöppnyi inkubátorba, fogják meg a kezét, dúdoljanak együtt a babának. A Ringató eszközei erősítik a kötődést, segítik a gátlások oldódását. Bízunk benne, hogy hamarosan más kórházakban is lehetősége lesz a Ringató pedagógusainknak a segítségnyújtásban! Örülünk és nagyon büszkék vagyunk!

Sokunknál jártál? Jaj, de jó, örülök! Ahogy már mondtam, a Ringató jól megtanulható módszer, de kell hozzá, nagyon fontos a „közvetítő”, az a bizonyos személy, az igazi egyéniség. Minden kolléganő más, és ez jó! Mindenki a saját, kialakult egyéniségével kell, hogy hasson a környezetére. Tanuljanak meg minél többet tőlem, lessenek el fortélyokat, fogásokat, de ne utánozzanak, mert az hamis lesz. Ne utánozzanak se engem, se egymást. Gondolkodjanak sokat a tennivalókon, a foglalkozásokon, a dalokon, a játékokon, a harminc-negyven perc felépítésén, ívén. Ízlelgessék az énekeket, a verseket, a rigmusokat, szavakat. Fogalmazhatnám úgy is, hogy tegyék a magukévá mindezt. Aztán amikor már nagyon szeretik, és érzik, tudják, hogy mi miért szép, akkor adják át, szülessen belőle élmény mások számára is.

Ringató

Idén jelent meg harmadik válogatásod Sárkányparipán vágtattam címmel. Milyen lesz a következő könyv?

Ili: Bár nagyon szeretnék erről beszélni, mert roppant izgatott vagyok már miatta, de sajnos még nem tehetem. Természetesen köze lesz a Ringatóhoz, a zenéhez és CD-vel fog megjelenni. Tudom, hogy ez nagyon kevés. Tavasszal már többet mondhatok.

A Ringató indulása óta felnövőben van egy generáció, aki hozzátok járt. Múltkor a Magyarság Házában az óvodásoknak és iskolásoknak is tartottatok koncertet. Lesz még ilyen, illetve a nagyobbak számára terveztek valami könyvet, foglalkozást, ami a folytatása lehet a Ringatónak?

Sok éve már a Ringatóból kinövő gyerekekkel, óvodásokkal is foglalkozom, sőt néhány tanítványom is. Nagyon szeretem ezt a korosztályt. Csodálatos érzés úgy találkozni velük hétről hétre, hogy legtöbbjüket néhány hónapos korától ismerem. Láttam a fejlődésüket. Még nem tudott járni, beszélni, lógott a szájában a cumisüveg. Most meg ugrál nekem, reklamál, hogy ő még nem volt cica, vagy még nem állt a kör közepén egyszer sem… Imádom őket! Rendszeresek lesznek a Ringató koncertek óvodásoknak, iskolásoknak. Több meghívásunk van, legközelebb október 19-én várjuk a nagyobbakat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületébe, a gyönyörű bálterembe a Könyves vasárnap rendezvényére. December elején Pécsre megyünk a Ringató gyerekkoncerttel a Zsolnay Kulturális Negyedbe. A jövő év elején talán egy hosszabb útra is elindulunk. És igen, könyv is készül óvodásoknak, kisiskolásoknak, de erről csak ennyit most…

Ringató

Ha egy mondattal vagy akár egyetlen szóval akarnád jellemezni a Ringatót, akkor mit mondanál?

Ili: Hú, ez nehéz…, annyi minden eszembe jut, de talán álljon itt az, amit egy nagyon kedves ismerősöm mondott. Elgondolkodott hosszan, aztán így szólt: „Ili, tudod, mi a jó a Ringatóban? Az, hogy nem árt neki a világ!” Ennek én nagyon-nagyon örültem, azóta is dédelgetem magamban ezt a mondatot. Erőt ad.

Mit jelent számotokra a közös éneklés?

Ili: Kifogyhatatlan örömforrás. Nehéz lenne nélküle. Egymásra találás. Kapaszkodó, támasz. És még sok minden. Mikor mi. Amire éppen szükség van.

Viki: Egyértelműen örömet. És vágyom átadni, hogy ezt az örömet mások is érezzék. Kikapcsolódást. A bánatban is segít, mindenre van szava, hangja a népdalnak.

Ringató – Gróh Ilona, Bognár Szilvia és Gáll Vikória Emese

Kik a példaképeitek, akiktől sokat tanultatok vagy valami miatt fontos szerepet játszottak az életetekben?

Ili: A szüleim, akik becsületes, dolgos emberek voltak, szeretetben és igazi, szép, családi békében neveltek fel. Aztán a tanáraim gyerekkoromból. Igazi nagy egyéniségek. Több is. Sokat köszönhetek egykori énektanáromnak, Tóth Ferenc, Liszt díjas karnagynak. Meghatározó volt, talán ő indított el. Aztán felnőttként több olyan pedagógussal, kollégával, kolléganővel találkoztam, akikkel együtt dolgoztam, akikre felnéztem. Ma is szeretettel és példaként gondolok rájuk. Kire ezért, kire azért. Rengeteg segítséget kaptam Forrai Kati nénitől, a kisgyermekkori zenei nevelés nemzetközi hírű tudósától. Több mint húsz évig dolgozhattam vele, mellette. Nincs olyan nap, amikor teszem a dolgom a gyerekek között, hogy ne jutnának eszembe a szavai. A népzenéről, népdaléneklésről nagyon sokat tanultam Csoóri Sándorné Marosi Juliannától. De jók is voltak azok a népzenei táborok, amiket együtt vezettünk Tolna Megyében!

Viki: Nekem is jó néhány tanárom volt, akiknek a tudása, személyisége megragadott. Rajongva szerettem – nemcsak én, hanem nagyon sokan közülünk – az általános iskolai énektanáromat, Czakó Sándornét, Irénke nénit, vagy akinél zongorázni kezdtem tanulni kisdiákként és azóta is tartjuk a kapcsolatot, Dobai Zsuzsa nénit. Sosem felejtem el a szavaikat, az óráikat. Középiskolásként Gosztonyi Jánoshoz és a feleségéhez jártam tanulni, beszédtechnikát, előadó művészetet. Nagyon szerettem őket, ünnep volt minden héten náluk lenni, csoda volt tőlük tanulni. Ugyanilyen fontos szerepet játszik az életemben az Óbudai Népzenei Iskola, és az ottani mestereim, Kobzos Kiss Tamás és Balogh Sándor. Utoljára mondom, de szándékosan, hogy hangsúlyt kapjon: a családom, a szüleim mindig példaként járnak előttem. Büszke vagyok rájuk.

Ringató

Volt olyan emlékezetes Ringató koncert, esemény, bármi, ami sokszor eszetekbe jut azóta is? Amely mérföldkő volt a ti vagy a Ringató életében?

Ili: Igen, a legelső karácsonyi nagy Ringató a Művészetek Palotájában 2007-ben. Meghirdettük, izgalommal vártuk, készültünk, és nem tudtuk, hogy mi várható, mire számítsunk. Ami végül történt, ahogy mondani szokták, azt a legmerészebb álmainkban sem hittük volna. Az Üvegteremben egy tűt sem lehetett leejteni! Kint a folyosón kétoldalt pipiskedve ácsingóztak, akik nem fértek be. A kezdés 10.30-kor lett volna, de fölszóltak telefonon, hogy várjatok még, ne kezdjétek, mert a sok érkező autót nem tudják elég gyorsan beengedni a parkolóba. Nem akartam hinni a szememnek. Meg kellett szólalni, nem volt könnyű, a látvány lenyűgözött. Az Üvegterem tele anyukákkal, apukákkal, nagyszülőkkel, ölükben a kisbabák és énekelték mindannyian: Kirje, kirje, kisdedecske… Másnap megtudtuk, hogy a folyosókon kint szorultakkal együtt kb. hétszázan voltunk és még a gyerekek. Jól megszidtak bennünket, hogy mit csináltunk, ilyet máskor nem szabad! No, de ezt nem tudtuk előre, és persze, hogy örültünk is! Azóta a MüPá-ban szigorúan korlátozzák a létszámot a Ringatókon.

Viki: Nekem az egyik legemlékezetesebb, amikor először kísértem el anyut a Ringatóra. A Fonóban volt. Leültem mellé a szőnyegre a kobozzal és vártam, mi lesz. Nyugodt voltam, anyu itt van, baj nem lehet. Nem is volt. Minden olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnt. Énekeltünk, szépen szólt. Elámultunk, játszottunk, nevettünk, igazi öröm volt. Azóta is nagyon szeretjük ketten vezetni a Ringatókat, magunk számára is ünnep, ha úgy sikerül, hogy mind a ketten ott vagyunk. A másik emlékezetes Ringató, amikor nekem még nem volt saját csoportom, csak kísérgettem anyut, és egyszer el kellett utaznia. Én helyettesítettem EGYEDÜL Káposztásmegyeren. Nagyon vártam, hogy mehessek és nagyon büszke voltam. Jól sikerült.

Ringató – Gróh Ilona és Gáll Vikória Emese

Mi az a legfontosabb dolog, amit anyaként, most már nagymamaként is egy leendő vagy fiatal anyukának tanácsolnál?

Ili: Mindenekelőtt, hogy ne féljenek az anyaságtól, szülessenek gyerekek, testvérek. A kisgyerek neveléséhez pedig nem kell erőn felül teljesíteni. A józan gondolkodás, az egyszerűség, a minél több együtt töltött idő a fontos. És persze a mese, a vers, az ének, az ölelés…

Köszönjük!

A Ringató weboldalát itt találjátok.
Közösségi oldalukhoz itt csatlakozhattok, ahol mindig megtaláljátok a legfrissebb információkat, foglalkozásokat, rendezvényeket.

A legújabb Ringató könyv bemutatója 2015. október 10-én lesz 16 órától a Magyarság Házában! Szeretettel várnak benneteket!
A megjelenés kapcsán interjút készítettünk Gáll Vikivel,
itt olvashatjátok.

További jó családi programokért látogassatok el a minimatine.hu-ra és közösségi oldalunkra!

Fotók: Minimatiné