Az egyik legjobb ajándék, amit egy gyerek kaphat! – megjelent A TE meséd!
Hónapok óta készülök, hogy megírjam a gyerekeim történetét, saját meséjét, hogy majd felnőtt korukban átadhassam nekik. A TE meséd! hiánypótló naplója segít ebben, hiszen irányított kérdésekkel vezet bennünket, hogy a legfontosabb emlékeket megőrizhessük a gyerekeink számára. Bárcsak mindenkinek lapulna egy ilyen könyve otthon, amit a szüleitől kapott. Sokkal többet tudnánk családunkról és tanulhatnánk az előttünk élő generációk élethelyzeteiből. Most maga a szerző, Kádár Annamária mutatja be nektek új könyvét, és arról is ír, miért fontos megőriznünk ezeket a történeteket.
A TE meséd című rendhagyó napló irányított kérdései segítenek rendszerezni gyermekünk életének fontos eseményeit. Az így elmesélt élettörténet tulajdonképpen egy személyes vallomás lesz arról, hogy milyen események váltak számunkra megőrzésre méltóvá.
Életmesénk már a születésünk előtt elkezdődik, amikor először ránk gondolnak a szüleink, amikor kiválasztják a nevünket, amikor elképzelik, milyenek leszünk majd, amikor megérkezünk. Ha olyan szerencsénk van, hogy ez a történet szép (mert vártak és akartak minket), és szívesen is mesélik nekünk, akkor de szeretjük gyermekként újra meg újra, minden részletében végighallgatni!
Gyermekeink babanaplójában az első évet általában aprólékosan dokumentáljuk (rengeteg olyan információt is feljegyzünk, amelyek nem lényegesek, például, hogy mikor hány kiló volt), de utána gyakran abbamarad a történetek rögzítése. Valamiért él egy mítosz a fejünkben, hogy mindent meg fogunk jegyezni, pedig az egyedi emlékeink általános emlékekké sűrítődnek – lesznek „karácsonyok”, „születésnapok”. Éppen ezért érdemes időt szentelnünk a történet folytatására is!
Miért fontos a gyermekünk életéről naplót vezetni?
Mivel tapasztalatainkat történet formájában dolgozzuk fel és mi adunk jelentést a megélt eseményeknek, szülőként segíthetjük gyermekünket a saját történetei értelmezésében, Az életeseményeink összetettek és véletlenszerűek, úgy tulajdonítunk ezeknek jelentést, hogy az eseményeket történetekké szőjük, amelyeket folyamatosan mesélünk önmagunknak és másoknak.
Egyfelől elmondjuk, hogy mi történt és másfelől azt, hogy erről mit gondolunk és érzünk, hogyan értelmezzük az az adott eseményt. Így nem az egyetlen lehetséges valóságot írjuk le, hanem azzal együtt annak egy értelmezését is, hogyha többen meséljük (anya, apa, nagyszülők), annak többféle értelmezését is. Ezek a történetek ezután „igazságokká” válnak, amelyek befolyásolják a gondolatainkat és az önmagunkról alkotott képünket és önbecsülésünket is. Ahogy Gabriel Garcia Marquez Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című önéletrajzi regényében írja: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.”
Történeteink alapstruktúrájukban azt a viszonyrendszert közvetítik, ahogy mi magunk a világhoz viszonyulunk. Ezért van olyan fontos szerepe annak, hogy szülőként mit és hogyan mesélünk gyermekeinknek az életről, önmagunkról, embertársainkról, a próbatételekről, a megküzdésről. A történetmesélés módjával pedig – azzal, hogy mire fókuszálunk – megtanítjuk a gyerekeinket arra, hogy mire figyeljenek, és ők milyen történeteket meséljenek tovább önmaguknak és másoknak. Igen, azok a történetek, amelyeket mesélünk, megalapozzák – vagy éppen aláássák – gyermekünk önbecsülését. Amikor emlékeinket rögzítjük, ne hagyjuk ki a negatív történéseket sem, ugyanis ahhoz, hogy ezeket gyermekünk feldolgozhassa, mesélhetővé kell tennünk őket. Az embernek ösztönös igénye, hogy a kellemetlen, fájdalmas, kudarcos életeseményeit is kibeszélhesse magából, és ezáltal megkönnyebbülhessen, felszabadulhasson a feszültség alól. Ha megmutatjuk, hogyan tegye, akkor a gyermek nemcsak az emlékezés mikéntjét, a történetmesélés csínját-bínját sajátítja el, hanem lehetőséget kap a rossz tapasztalatok feldolgozására is.
A rugalmas alkalmazkodóképesség kialakulása szempontjából is alapvetően fontos, hogy a gyermek megtanulja beépíteni elbeszéléseibe a negatív eseményeket és az ezekkel való megküzdés módját is, mert így tanulja meg, hogyan kell megbirkózni az élet kikerülhetetlen nehézségeivel, hullámvölgyeivel. Így a későbbiekben nem maga az esemény, hanem az eseményeknek tulajdonított jelentés irányítja viselkedésüket, döntéseiket. Szülőként változást a történet újramesélése által hajthatunk végre, mert így az események mellé rendelt jelentések megváltozhatnak, módosulhatnak, például, amikor a megélt nehézségeket viccesen, humorral, átkeretezéssel mesélünk újra. Az események utólag nem változtathatók meg, de az, ahogy ezeket értékeljük és elmeséljük, igen.
Mikor gyermekünk felnőttként veszi kézbe ezt a naplót, az elmesélt történetek, az áldások hamuban sült pogácsaként fogják végigkísérni életútján és segíteni fognak abban, hogy a saját élete mesehősévé váljon.
Legjobb programok a tavaszi szünetre itt.
Köszönjük, hogy ennyien velünk játszottatok! A szerencse ezúttal Halász Mónikának kedvezett, akinek írtunk emailt is!
Játsszatok velünk és nyerjétek Kádár Annamária a Te meséd! című napló/könyvet! Nincs más dolgotok, mint a szerző további 2 könyvét megírni nekünk. Itt találtok segítséget.
A válaszokat a jatek@minimatine.hu címre várjuk január 27-e éjfélig. Az Általános játékszabályzatot itt olvashatjátok.
2020-ban is vár benneteket a Minimatiné a legjobb családi programokkal. Tartsatok velünk hétről hétre, hiszen rengeteg újdonsággal érkezünk! Heti hírlevelünkre itt tudtok feliratkozni!
